A Gésa szerelme

Jelentem, elkészült. Nem mondhatom, hogy kicsit sem volt rögös az „út” eddig, de most az elégedettség tölt el, ha elég messziről szemlélem a leányzót. Azért kell a megfelelő távolság, hogy nem lássam a hibákat, melyeket vétettem. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy kerülnöm kellene az ezüst és arany kontúrokat, mert ezekkel valahogy nem tudok megfelelően bánni. Persze ha már beharangoztam, jöjjön a kép is.

A Gésa szerelme

Amíg a Gésa szárad

Hogy mi adott új lendületet, azt nem tudom. Talán az augusztus 6.-ai gödöllői mini találkozó, vagy az isteni üvegfestő esszencia, esetleg a társaságtól ellopott sok-sok energia, de akármi is adta, köszönet érte. Amíg a kenyérlángos sült (Lez olyannyira megkedvelte Anikóéknál megízlelt finomságot, hogy ezt rendelte ebédre), én megtuffoltam a kép hátulját. Mivel a hátulját tuffoltam kicsi citrom, narancs és piros festékkel, valamint megszórtam kis arany pigmenttel, a felső rész keretét csak úgy tudtam megfesteni, ha üres festékesüvegekkel alátámasztottam. A Gésám jelenleg száradás alatt, és bár nem szép, de igen csúnya. Fotózni később fogom csak, mert kicsit most problémás lenne, de addig is mutatok két új dolgot, ami a közelmúltban készült.

Idill

Ez a kép egy volt kolléganőnk nyugdíjba vonulásának alkalmából ihletődött. Sokat keresgéltem a megfelelő mintát, ami szimbolizálja is a megérdemelt pihenőévek elérkeztét, és még kellemes is a szemnek. Így született meg ez a kép.

Színes szösszenet, avagy a névnapi váza

 

A váza egy névnapi ajándék volt. Jó szokásom, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok, ráadásul üvegfestői vállságban szenvedtem. Bármit is kezdtem el, valahogy nem tetszett, így jött a tőlem megszokott mosogatás. ( Megrögzött mosogatásom a tali alkalmakor is viccelődések tárgya volt, de remélem lesz még alkalmam ezeken a viccelődéseken nevetgélni. – Értsétek úgy, hogy vágyom és várom a következő személyes találkozást a Network-ös csapattal) Szóval a sokadik kísérlet után jött Piroska barátnőm kreatív kifestője, amit én átvittem üvegre. Fogtam a kontúrfestéket és összefirkáltam vele az üveget. Száradás után pedig kiszíneztem. Hát ennyi lenne a sztori a két üvegizéről és születésükről. A Gésáról meg igyekszem mielőbb élvezhető fotót készíteni.

Színesedik a szerelem

 Tavasz van, visszavonhatatlanul. A május beszínezi a kopár hegyeket, tereket, utcákat és érzelmeket. Színbe borult a Gésám szerelme is.

A Pasi színesben

 

Lassan, de biztosan haladok Gésámmal. Végre a Szerelme is színt kapott, és nem olyan sápatag, mint eleinte. Mivel nálunk nem sok szamuráj szaladgál az utcákon, kicsit nehéz volt megfelelő színeket megálmodnom hozzá. Aztán rájöttem, hogy a Google a barátom és kerestem magamnak egy színes kis fickót, olyan keleti formát. Láss csodát, szakasztott mását megtaláltam a fickónak, csak pont tűvégre kapott állapotban, valaki keresztszemezte már.  Így már egyszerűbb volt a dolgom SZÍN téren. A következő, ami megakasztott az a páva volt. Bár láttam már ilyen madarat élőben, de ezt sem nevelek az udvarunkon. A gondom abból adódott, hogy vajon a pávának számszerűleg mennyi lába is van, mert én csak egyet kontúrtam fel. Aztán a színes képet alaposan átnézve megállapítottam, a pávák szépek, színesek, és csak egy lábuk van. Gyanítom, nagyon elfáradnak a sok álldogálásban, de ez már az ő problémája. Én egy lábbal festettem meg, és ha kérdezik, akkor valami mesét csak kitalálok, hogy a Szamuráj miként mentette meg szerencsétlen szárnyasunkat a haláltól, és az egyik lábát akkor veszette el a madarunk, mikor a vérengző fenevadak megtámadták. Esetleg KicsiNót kérem meg a mesélésre, valamivel jobb szóforgató, meseszínező, mint én.

... és a Gésával

A Gésa szerelme...

 Mostanában nem sok kedvem volt foglalkozni a Nővel, mivel drága párom abban mesterkedik, hogy lefagyaszt minket asszonyokat (a Lelkem nem fagyos, és azt gondolja így nincs is szükség már fűttésre, na meg hát április van vagy mi a szösz...) Fogvacogva, lilás kézzel meg nem szeretek fogpiszkázni, mert csak jobban elrontom amit már eddig elrontottam. :) Persze azért elmacáztam az orhideákkal (mondanom sem kell, nem lett olyan mint az élő).

Festve az orhideákkal

 Hétvégén aztán belevágtam a folytatásába. Megszerkesztettem a keretet, valamint felkontúrtam a Gésa szerelmét is az üvegre. A festés meg majd alkalom adtán.

A Gésa szerelme

 A Nő szeme változatlanul nem tetszik, de már nemigen merek vele piszmogni, mert csak rontani tudok rajta javítani nem.

Blogszülinapi játék

 Mivel szeretem a kézzel készített, egyedi ékszereket, Moonsafari-nál is szeretnék "megküzdeni" a nyereményért, azért mert tetszik, nagyon, nagyon, nagyon...

Anika szülinapi játéka

 Kreatív Barátnőm, aki nem csak csodás üvegképeket fest, de mesés gyurmafigurákat is produkál játékos táncba hívott mindenkit, akit érdekel. Én szeretnék ringbe szállni a megnyerhető békakirályfiért, esetleg a kívánságokat leső aranyhalért.
Te is megteheted itt:

http://uvegfestes-anika.blogspot.com/2011/04/szulinapi-jatek.html

Szem a lélek tükre (A lelketlen Gésa esete Katával)

 (Első, amit megjegyzek magamnak: Menteni, menteni és menteni a kész bejegyzést. Hiába, no, a régi füzetbe vezetett naplómnál soha nem volt olyan gondom, hogy ha rossz helyre teszem az egyik ujjam, akkor az előtte leírt szöveg nyomtalanul eltűnik.)
 Szóval úgy hírlik, hogy a szem a lélek tükre. Ebből kiindulva a Gésám eléggé lelketlenre sikeredett, de juszt sem fogom lemosni. Nem is akadt addig gondolatban sem félelem bennem, amíg Anikó meg nem jegyezte, hogy a szemeivel kellett volna kezdenem (mindig az arcfestés volt a fő mumus, nem a szemfestés). Aztán találtam pár szabad órát és a Nő elé ültem, és csak ültem és paráztam. Nem a lenni volt a kérdés, hanem a festeni? Aztán festettem, de inkább ne tettem volna. Kényszerem támadt, mosogatási, de legyűröm, ha addig élek is. Így marad! Kicsit javítgatok rajta, attól rettegve még borzasztóbb lesz. Amúgy befestettem a haját és színt adtam a legyezőjének is. Megfogadom, hogy legközelebb megkérem Anitát, Anikót, Évát és Zsuzsát, vagy az összes üvegfestő Barátnőmet, hogy a szemfestést vegye át tőlem, vagy szemtelen képeket fogok mától pingálni.
Ez lett az eredmény ma:

A legyező legalább tetszik

 Hát itt tartok, és még mennyi minden van még vissza a kész képig. :)

Arcunk titkai (Avagy kezdjünk tiszta üveggel...)

 
A Gésa - project nem megy olyan simán, mint elterveztem. Arra gondoltam, hogy ami elsők között színt fog kapni az az arca lesz, és nagyon okosan döntöttem. Terveimben szerepelt, hogy bájos Gésám arcát több rétegben festem ki, hogy végre olyan emberi legyen, de ember tervez a festék, pedig végez. Az első rétegnél nem is volt semmi gondom, aztán következett a második réteg... A hiba abban lehetett, hogy kicsivel több festék kerülhetett a már száraz elsőre és mikor a második réteg elkezdett száradni az alsó szépen felhólyagosodott, beráncosodott.  Bármit is próbáltam tenni az csak rontott a helyzeten, és a végeredmény a kényes forró vizes áztatás lett, ami egy 30*40-es méretű bigével nem ment olyan könnyen. Azt hiszem a forró víz nem tetszett babámnak, mivel egy figyelmetlen mozdulat által belém vágta az üvegét. Több lettem egy heggel, egy vérző ujjal és pár tapasztalati megállapítással. A megállapításaim a következők:

• Járt utat a járatlanért nem minden esetben éri meg elhagyni.
• Ha már elhagytad a kitaposott ösvényed, készülj fel arra, hogy mosnod kell.
• Legyen nálad sebtapasz.
• Ha újra kezded, maradj a megszokottnál. 

 Van olyan üvegfestő barátnőm, aki nem híve a mosogatásnak, sajnálva az elhasznált festéket. Én megrögzött mosogató vagyok, Ember szerint sokszor feleslegesen öblítem le a festéket, mert szerinte jó volt az. Na igen, Neki...

 Újra kezdtem, és megfestettem a megszokott módon, és bármit is adjon az Isten, nem nyúlok hozzá az arcához (már mint a bőrszínéhez) bármennyire nem tetszik.

Gésa újra festett arcszínnel

 Ha valaki észreveszi az első és a második közti különbséget hatalmas cuppantás, mert a kettő között van eltérés, ha csak kicsi is. :) Segítek, nem a színre gondoltam. :)

Gésa 30*40 első szakasz

 Itt a tavasz, itt van újra... A kedvem is jobb, ha szép az idő, és megérkezett az ihlet az üvegfestéshez is vasárnap. Rég vártam rá, ezért nem kapkodtam el a dolgot. Leültem hatalmas asztalom mellé, és csak tapiztam a festékeket, simogattam az üveget (persze alkoholos törlőkendővel, még valaki félre nem érti), vagyis portalanítottam mindent, mert hát az elhanyagoltságnak vannak kellemetlen tünetei. Aztán ízlelgettem magamban a témát (kb. 30 másodperc) és neki kezdtem. Az ötletet egy Gésa imádó kedves Barátnőm (remélem, mondhatom így) adta. Nem teljesen hagyatkoztam az Ő álmában előbukkant képre, de a fő elem akkor is a Gésa. Bevallom szeretek ehhez a témához nyúlni, mert hálás alany üvegre. Időtálló szépségével bármilyen stílusban jól mutat. Eddig ezekben a formákban, stílusban és színekben került fogpiszkáló végre és üvegre:

Első Gésám modern köntösben

Az első nővére

Egyszerű, de csodaszép

Szintén

Minimál stílus a nap színeiben

És ezzel szöszmötölök most:

30*40's gésásom első szakaszban, csak kontúr

  Remélem a következő részeredménnyel hamarosan jöhetek :)

Hát elkezdtem a blog írást én is. Régen nagyon jó naplóvezető lány voltam, de mára ez megváltozott.  Itt mivel lehet találkozni majd? Nos, ha minden igaz az üvegfestési ámokfutásaimat fogom itt bemutatni apró részleteiben, és szerepet kapnak egyéb őrült kreatívkodásaim is. :) Az üvegfestés már jó ideje szerelem, de mostanában kicsit hűtlen voltam a vegyszerszagú kegyszereimhez. Talán a pocsék idő hangolt le, talán a korán besötétedő szoba nem vonzott? Majd most, hogy itt a tavasz feléledek, és új erőre kap a törékeny hobbim is. Talán... Azért alkottam kicsit, ha nem is üvegre. Az év első alkotása egy csodaszép Hókirálynőnek a farsangi jelmeze volt, és a csillogó szemek miatt megérte az összes előkészület, ráfordított idő. És íme Ő, a Hókirálynő:

Vivi Hókirálynő

 Vivi méltósággal viselte a próbákat (csak néha volt türelmetlen) és a farsangi bulin a ruhát. A jogarról igaz elfelejtette hogy micsoda, de azt hiszem, ezt betudhatjuk az izgalomnak és a színpadnak. Sajnálom hogy eme hatalmi jelképről külön fotó nem készült, pedig megérdemelte volna. A felső része egy 2 literes műanyag flakon felső részéből lett levágva, és pár helyen hol mélyebben, hol kevésbé mélyen bevagdalva. Egy teamécses lángja felett formáltam meg olyan virágkehely formára, majd lefestettem temperával, jól megszórtam csillámporral és ezzel már kész is volt a jogar feje. A szára az már más tészta. Egy átlátszó műanyag cső lett a kupak helyére ragasztva és decoupage ragasztóval rögzítettem egy hosszú fehér kreppszalag csíkot egészen a végéig. Hogy a rögzítő ragasztást elfedjem, kreppcsíkot tekertem körbe a flakon szájánál és bevagdaltam, ettől lett az a fűszoknya jelleg. A régóta meglévő felsőt eltekintve minden hulladék anyagból készült, de a királynői pompa így is megvolt. Kis Barátnőm közölte, hogy jövőre is királynő lesz, tehát agyalhatunk majd ismét, hogy miként oldjuk meg a jelmez dolgot. 

  

A másik év eleji kreatívkodásom azért kapcsolódik az üvegfestéshez, hiszen üvegfestékkel bemaszatoltam egy üvegvázát. :) Egy kedves Barátnőmnek készült névnapjára, bár alapos késéssel.   

Tuffolással készült üvegváza

 Megsúgom, hogy rengeteg festéket felszedett, de élőben sokkal szebb a színe és Barátnőm is örült neki, és aki látta annak tetszett is. A színe miatt szerettem, hiszen a hidegben jól esett a napcsókolta színeket felmázolni az üvegre. Nem lett átlátszó, ami a sok sok arany színű festéknek köszönhető amit minden színhez jócskán kevertem.