2012. június 21., csütörtök

VIDI mez születésnapra, avagy kezdetben állj neki ördögöt űzni a konyhában

  Ez a torta az első olyan, amit nem családtagnak készítettem, hanem Era barátnőm kisfiának a 12. születésnapjára. Tehát az első rendelésre készített torta. A fiatalember nagy focirajongó, és ő maga is rúgja a bőrt. A kérés az volt, hogy legyen csokis, és szerepeljen a 12es szám rajta. A szám miatt nem a mez eleje lett megformálva, hanem a háta. (Férjemnek nem is tetszett, mert szerinte lehetett volna díszesebb is, mondjuk, tehettem volna rá egy VIDI logót is)
 
Gondjaim itt is akadtak, már a piskóta sütésénél, mivel a gázpalack fogta magát és kifogyott, holott még érzetem szerint bírnia kellett volna. Szerencsére a tészta megsült, de ekkor megfogadtam, hogy mielőtt tortát sütnék előtte Ördögöt fogok űzni a konyhába. Aztán a következő baklövést ott követtem el, hogy az egész piskótát betöltöttem és bevontam, majd betettem a hűtőbe. Amint becsuktam az ajtaját visítottam egyet, mivel eszembe jutott, hogy még a bevonás előtt ki kellett volna faragnom a tortát. Aznap már inkább nem is nyúltam hozzá, másnapig pihent és addigra össze is állt, hogy faragható legyen. Kiszabtam papírból a formát és az mellett kifaragtam a piskótát. Szerencsére annyi krém maradt, hogy az oldalát bevonhattam a szabott résznél is, így amíg a fondant színeztem, ismét pihent a hűtőben a már mezre hajazó torta. Most nagyon jó volt dolgozni a cukormasszával, szerencsére nem szakadozott, mint a múltkor. A számot rászabtam, és barátnőmnek telefonon elküldtem a képet, megbeszéltük, hogy még egy ZOLI feliratot kíván a dolog, így azt is kiszabtam és feltettem. Másnap délelőtt mi szállítottuk le a tortát, és nagy öröm volt látni az ünnepelt arcát mikor meglátta a tortát. A facebook világában ugye nem csoda, hogy ott kaptam a hírt, hogy mindenkinek ízlett a torta. Barátnőmmel telefonon is beszéltünk, ő is említette, hogy nagy sikere volt, amitől aztán velem is madarat lehetne fogatni. :)


És most a kép (csak egyet hozok, mivel nem fotóztam róla többet)




2012. június 20., szerda

Barátnőm emeletes és szivatós tortája

 Barátnőm, május 15.-én férjhez ment. Párjával a kis létszámú nászt június 10.-én gondolták megünnepelni, hogy mégis osztozzunk mi is az örömükben. Mivel sem menyasszonyi ruha, sem lakodalom nem volt a vele járó hálás és hálátlan feladatokkal együtt, arra gondoltam, hogy meglepem egy szebb tortával, legalább az legyen Neki. Emeletes tortát terveztem, nem hagyományos fehérrel, hanem színesben, hiszen nem kötött, formális lagziról beszéltünk, hanem egy kis beszélgetős, örömködös összeröffenésről. Terveim szerint a tortáról rózsák „csorogtak” le. Ehhez (mivel azon a héten délutános voltam) naponta gyártottam le a díszekhez a virágokat. Első 2 nap alig 6-6 rózsa készült, azok sem igen hajaztak az igaziakra, a hét végére már belendültem, és a virágok is formálódtak. 
  Szombaton „estem neki” a sütésnek, krémkészítésnek, és estére maradt a borítás. Az első problémám az alsó szint piskótájával kezdődött, mivel nem tudom milyen okból a piskóta nem volt hajlandó szépen feljönni. Pedig nem kevertem túl, de nem is siettem el a kidolgozást, nem nyitogattam a tűzhelyet, a tojás friss volt, tehát számomra rejtély mi történt. Főleg hogy az emelet piskótája pedig szép magas lett. Az alsó szint csoki az emelet gesztenye ízre lett megálmodva. Betöltöttem a lapokat és beszórtam a hűtőbe pihenni. A következő problémám a fondant volt. Már az alsó réteg bevonásakor elkezdett szakadozni, de ugye nincs gáz, újra gyúrtam, végre probléma nélkül ment fel a tortára. Az emeletnél kétszeri átgyúrás után végre szakadás nélküli lett a massza, feltekertem és tettem rá a tortára. Mire teljesen beborítottam a tortát a bevonat elszakadt pár helyen. Na, itt már közel voltam a bőgéshez, a kiborulás szélén lázasan kezdtem találgatni, hogy mivel tüntethetném el azokat a rémségeket.
 Így kerültek rá elszórva a csúf pöttyök és akkor már az alsó szintre a kis virágformák. Az emelet közötti rést golyókkal festem el. Nos, ezekből a végállomáshoz közeledve pár úgy döntött jobb nekik máshol és lepotyogtak. Pedig még a férjem figyelmét is felhívtam, hogy figyeljen a hirtelen fékezésre, mert olyan nehéz és nagy a torta, hogy csak a szélvédő fogja megállítani. A lényeg, hogy odaértünk és még a Barátnőm is imádta a tortát. Anyukája is megcsodálta, főleg mikor kiderült, hogy én készítettem. Húgom vígasztalt, hogy szép lett, és különben is, mit várok magamtól, hiszen ez csak az 5. tortám, lesz ez jobb is. 
Az íze mindenkit meggyőzött, de a BEST az a csokis rész volt. A gyerekek megízlelték a golyók lopkodásának édes ízét, tehát az is fokozatosan tünedezett a tortáról. Én pedig örültem, hogy végre, hosszú idő után ismét találkoztam a Barátnőmmel.

És akkor a képek:





Szóval, ha nem is volt túl szép, de egy remek napot koronázott meg. :) 



2012. június 18., hétfő

Vivien Óvodai Ballagása

 
Elmaradtam a bejegyzésekkel, pedig készült pár torta az elmúlt hetekben.
Mivel nincs többre időm, így egyesével fogom őket bemutatni. Időrendben Vivi ballagására készített tortát mutatnám meg Nektek.
Kényes ízlésű hölgyeményünknek a fondant-os borítású torta túl édes, így bevonat nélkül készítettem a nem édes és jól bevált tiramisu krémemmel töltött tortát. Kakaós piskótát sütöttem, kétfelé vágtam és úgy rétegeltem a sajtkrémet, hogy két réteg krém közé kávés babapiskotát tettem.
A figurák fondant-ból készültek. A legbiztosabb abban voltam, hogy Süni lesz a tortán, mert jövendő iskolásunk a SÜNI csoportba járt. Tervbe vettem, hogy a torta egyik felén betűk és számok lesznek, ez jelképezvén az iskolát. Kellett lennie egy táblának is, amely mutatja a helyes utat az iskola felé. Sajnos a kilométerkő úgy ahogy elképzeltem nem sikerült kivitelezni, pedig az jelezte volna az óvodakezdés dátumát. A tortát miután bevontam a krémmel, a közepére helyeztem 2 kávéba áztatott piskótát, és azt is bevontam krémmel. Így egy kicsi dombocska alakult ki (nem ám olyan egyszerű az iskolások útja, mint sokan gondolják), majd megszórtam kakaóval. Az út fehér és lila fondant márványozásával készült, és a két lány süni és az egyetlen fiú süni ezen haladnak végig. A fiú süni hátán az nem magnó, hanem iskolatáska (csak azért, mert a párom ezzel cukkol, hogy az bizony magnó).
A ballagás jól sikerült, párom keresztlányára igazán büszke voltam. Itt is leírom, hogy nagyon ügyes volt. A torta pillanatok alatt romokban hevert, a pusztításba besegített Vivi öccse is. :) A legelső minőségellenőrzést is ő hajtotta végre, mire beértünk a tányérokkal, már a figurákat rágcsálta, az utat felszedte. :)

És végezetül a képek: