A Gésa szerelme...

 Mostanában nem sok kedvem volt foglalkozni a Nővel, mivel drága párom abban mesterkedik, hogy lefagyaszt minket asszonyokat (a Lelkem nem fagyos, és azt gondolja így nincs is szükség már fűttésre, na meg hát április van vagy mi a szösz...) Fogvacogva, lilás kézzel meg nem szeretek fogpiszkázni, mert csak jobban elrontom amit már eddig elrontottam. :) Persze azért elmacáztam az orhideákkal (mondanom sem kell, nem lett olyan mint az élő).

Festve az orhideákkal

 Hétvégén aztán belevágtam a folytatásába. Megszerkesztettem a keretet, valamint felkontúrtam a Gésa szerelmét is az üvegre. A festés meg majd alkalom adtán.

A Gésa szerelme

 A Nő szeme változatlanul nem tetszik, de már nemigen merek vele piszmogni, mert csak rontani tudok rajta javítani nem.

Blogszülinapi játék

 Mivel szeretem a kézzel készített, egyedi ékszereket, Moonsafari-nál is szeretnék "megküzdeni" a nyereményért, azért mert tetszik, nagyon, nagyon, nagyon...

Anika szülinapi játéka

 Kreatív Barátnőm, aki nem csak csodás üvegképeket fest, de mesés gyurmafigurákat is produkál játékos táncba hívott mindenkit, akit érdekel. Én szeretnék ringbe szállni a megnyerhető békakirályfiért, esetleg a kívánságokat leső aranyhalért.
Te is megteheted itt:

http://uvegfestes-anika.blogspot.com/2011/04/szulinapi-jatek.html

Szem a lélek tükre (A lelketlen Gésa esete Katával)

 (Első, amit megjegyzek magamnak: Menteni, menteni és menteni a kész bejegyzést. Hiába, no, a régi füzetbe vezetett naplómnál soha nem volt olyan gondom, hogy ha rossz helyre teszem az egyik ujjam, akkor az előtte leírt szöveg nyomtalanul eltűnik.)
 Szóval úgy hírlik, hogy a szem a lélek tükre. Ebből kiindulva a Gésám eléggé lelketlenre sikeredett, de juszt sem fogom lemosni. Nem is akadt addig gondolatban sem félelem bennem, amíg Anikó meg nem jegyezte, hogy a szemeivel kellett volna kezdenem (mindig az arcfestés volt a fő mumus, nem a szemfestés). Aztán találtam pár szabad órát és a Nő elé ültem, és csak ültem és paráztam. Nem a lenni volt a kérdés, hanem a festeni? Aztán festettem, de inkább ne tettem volna. Kényszerem támadt, mosogatási, de legyűröm, ha addig élek is. Így marad! Kicsit javítgatok rajta, attól rettegve még borzasztóbb lesz. Amúgy befestettem a haját és színt adtam a legyezőjének is. Megfogadom, hogy legközelebb megkérem Anitát, Anikót, Évát és Zsuzsát, vagy az összes üvegfestő Barátnőmet, hogy a szemfestést vegye át tőlem, vagy szemtelen képeket fogok mától pingálni.
Ez lett az eredmény ma:

A legyező legalább tetszik

 Hát itt tartok, és még mennyi minden van még vissza a kész képig. :)