Az elmúlt hétvége 3 tortát szült. Meglepődtem, hogy nagyon
jól haladtam. Azt hiszem már kicsit nagyobb rutinnal szerveztem meg a
dolgaimat, mint eddig. A piskótákat pikk-pakk kisütöttem, elégedetten vettem
tudomásul, hogy nem csak én voltam csúcsgyors (magamhoz képest), de a
tortalapok is szépek lettek.
A 3 torta közül 2
saját elfogyasztásra (Lezzel mind a ketten most ünnepeltük a születésnapunkat)
1 pedig olyan köszönetként sütődött.
Első sorban a
köszönet tortáról ejtenék pár szót: Mivel Gyuri szomszéd nagyon kedves és
segítőkész volt, így egy tortával gondoltam meghálálni a hozzánk való jóságát.
Egy alkalommal beszélgettem Vele, és szóba kerültek a torták. Megkérdezte, hogy
Neki mikor sütök valami finomat? Hát, itt volt az alkalom, hogy a vasárnapi
ebédet egy 20 cm-s tortával megkoronázzam. A beszélgetésünk során Ő a fekete
erdő tortát emlegette, nos egy ilyen tortára nem készültem rá, de gondoltam egy
kellemes gyümölcsös, joghurtos torta elnyeri az ízlésüket. :) Leznek őszibarackos
joghurtkrémes volt a kívánsága ( a másik verzió puncs volt, de azt
leszavaztam!) így nem volt kérdéses, hogy az emberem tortakrémjéből készítek többet,
és azzal fogom megtölteni a hálatortám. Ezt a krémet Anikó névnapi tortájánál
már kipróbáltam, és nagyon finom, így azt vetettem be ismét. A krémet egy tortás blogon nézelődve találtam és fordítottam le, nem is igényel nagy munkát, viszont tényleg szuper.
Nem kívántam túldíszíteni, így kék fondant-nal borítottam és egy sárga fantázia
virágot biggyesztettem a közepére. Még mielőtt a másik két tortának neki
kezdetem volna, gyorsan el is jutattam a tulajdonosához, így nem kellett azon
gondolkodnom, hogy miként férek el a hűtőmben. Íme, így nézett ki:
5.-én volt a férjem,
Lez születésnapja. Mivel igazi vízműves, még talán a lelkét is adná a cégért,
így Ági barátnőm ihletésére elkészítettem számára egy mellékmérőt. Jó magas
lett, mivel nem spóroltam ki a krémet a tortából. Kék fondant-nal voltam be, és
a „vízóraállás” ahol a köbmétereket mutatná, úgy készültek, hogy az a betöltött
éveit szimbolizálta. Lent a kis tekerős izék pedig a születési évét, visszafelé
olvasva. Leznek nagyon tetszett, mondhatni boldog volt, talán soha nem örült
még ennyire egy mellékmérőnek. :)
Mivel a saját
születésnapomat 12.-én ünnepelem, magamnak is készítettem egy tortát, olyan
József Attilásan: „Ajándék, mellyel meglepem magam…” A családban nagy kultusza
van a csokoládé töltelékeknek, így a Royal torta krémje lett átgondolva a
család ízlésére. Nem vanília pudingos, hanem étcsokoládés pudinggal készítettem
el. A saját tortámnál kicsit szerettem volna utalni a másik hobbimra, az
üvegfestésre, és így jött az 5let, hogy egy régebben üvegre vitt gésát fogok
royal icing-el felvinni a tortára, legalább az azzal való rajzolást is
próbálgatom (erre egy saját torta tökéletesen megfelelt). Azt hiszem, most
kicsit sűrűbb lett, mint a keverő pultos tortánál, nehezebb volt vele bánni, de
a végeredménnyel elégedett voltam. A gésát magát gombostű segítségével
„felkontúroztam”, átrajzoltam a tortára, a kicsi lyukakat kellett csak követnem
a szürkére színezett cukormázzal. Itt nagy hasznát vettem, hogy üveget is
szoktam kontúrozni, talán ennek köszönhetően nem fáradt el a kezem a levegőben
való lógatástól. :)
Vasárnap ebéd után,
nagy sikert aratott a két tortánk. Az íz teszten mind a kettő sikerrel
vizsgázott. Itt szeretném megköszönni Misztiknek és KicsiNónak az ajándékomat.
Ők egy kézzel készített kötény és fejkendő szettel járultak hozzá a
tortasütéses bolondériámnak. Húgom még annyit hozzáfűzött, hogy most már muszáj
lesz cukrásznak lennem, ha már megtervezte a logómat.
