Tavasz van, visszavonhatatlanul. A május beszínezi a kopár hegyeket, tereket, utcákat és érzelmeket. Színbe borult a Gésám szerelme is.
A Pasi színesben |
Lassan, de biztosan haladok Gésámmal. Végre a Szerelme is színt kapott, és nem olyan sápatag, mint eleinte. Mivel nálunk nem sok szamuráj szaladgál az utcákon, kicsit nehéz volt megfelelő színeket megálmodnom hozzá. Aztán rájöttem, hogy a Google a barátom és kerestem magamnak egy színes kis fickót, olyan keleti formát. Láss csodát, szakasztott mását megtaláltam a fickónak, csak pont tűvégre kapott állapotban, valaki keresztszemezte már. Így már egyszerűbb volt a dolgom SZÍN téren. A következő, ami megakasztott az a páva volt. Bár láttam már ilyen madarat élőben, de ezt sem nevelek az udvarunkon. A gondom abból adódott, hogy vajon a pávának számszerűleg mennyi lába is van, mert én csak egyet kontúrtam fel. Aztán a színes képet alaposan átnézve megállapítottam, a pávák szépek, színesek, és csak egy lábuk van. Gyanítom, nagyon elfáradnak a sok álldogálásban, de ez már az ő problémája. Én egy lábbal festettem meg, és ha kérdezik, akkor valami mesét csak kitalálok, hogy a Szamuráj miként mentette meg szerencsétlen szárnyasunkat a haláltól, és az egyik lábát akkor veszette el a madarunk, mikor a vérengző fenevadak megtámadták. Esetleg KicsiNót kérem meg a mesélésre, valamivel jobb szóforgató, meseszínező, mint én.
... és a Gésával |